A mobiltechnológia rövid története

A világ mobil távközlési infrastruktúrájának legkorszerűbb hálózata a GSM (global System for Mobile Communications) celluláris digitális mobil rádiótelefon-szolgáltatás.

Az 1970-es évek végén a fejlett technológiával rendelkező európai országokban előfizetői igényként, a gazdasági lehetőségek függvényében, sorra jelentek meg mobil rádiótelefon-szolgáltatások. A megvalósított rendszerek nemzeti előírások, szabványok szerint készültek, mert a mobilitás csak az “országhatárig” volt lehetséges, mivel a szomszédos hálózatok a legkisebb műszaki eltérés esetén sem tudták kiszolgálni a “vendég” rádiótelefon-készülék tulajdonosát.

Egyre gyakrabban merült fel a “határok nélküli mobilitás” igénye. 1982 júniusában az észak-európai országok javaslatára az Európai Országok Postai és Távközlési Szervezeteinek Konferenciája (CEPT) kijelölte azt a nemzetközi szakértői csoportot, amelynek feladata volt, hogy kidolgozza a páneurópai mobil rádiótelefon-rendszer minden országra kötelező előírásait. A szakértői csoport neve Groupe Spéciale Mobile volt, ebből ered a GSM rövidítés.

1986 decemberében az Európai Közösség tagországai elhatározták, hogy a páneurópai hálózat megvalósításához minden országban ugyanazt a működési frekvenciasávot kell szabaddá tenni. A 900 MHz-es tartományban jelöltek ki két frekvenciablokkot a GSM részére. Elhatározták azt is, hogy teljesen digitális technológiát alkalmaznak. 1987. szeptember 7-én 13 ország írta alá a Memorandum of Understanding (MoU) közös nyilatkozatot, ebben kinyilvánították egyetértésüket a megálmodott rendszer kidolgozásában.

Az első GSM próba-rendszert 1991 októberében a Telecom ’91 kiállításon mutatták be Genfben, és 1992-ben megindultak a kereskedelmi szolgáltatások. Hazánkban a szolgáltatást a Pannon GSM és a Westel 900 Rt. 1993 decemberében indította meg.

Ebben az évben június hónapban jelentek meg az első igazán kisméretű kézi készülékek, és ezzel megindult a lavina. Az álomból valóság lett.

A GSM-rendszer rövid idő alatt kinőtte Európát, és a “global” jelzőnek megfelelően az egész világra kiterjedő, világméretű hálózattá fejlődött. A közép-európai országok közül elsőként Magyarországon 1993-ban indult GSM tesztrendszer, és néhány hónap múlva a kereskedelmi szolgáltatás. Az első nem európai ország, amely 1992-ben a GSM-rendszer megvalósítása mellett döntött, Ausztrália volt. Ausztráliát követte Kina, Hong-Kong, Új-Zéland, Szingapúr, több Arab-öböl menti ország, és a balti államok is a GSM-rendszert választották a legkorszerűbb mobil rádiótelefon-szolgáltatások bevezetésére.

A határok nélküli mobilitás alapja a nemzeti hálózatok közötti nemzetközi együttműködés. Az első “roaming” szerződés 1992. június 17-én jött létre a Telecom Finland és az angol Vodafone között, azóta a hálózatok együttműködése általánossá vált.

A 900 MHz-es GSM-rendszert a világ több országában az 1800-as frekvencia-tartományra is kiterjesztették. Az első európai 1800-MHz-es hálózatot 1993 őszén az angol Mercury One-2-One helyezte üzembe.

A GSM-rendszert 1994-ben az USA és Kanada is elfogadta, honosította az 1900 MHz-es sávban. Ezzel az amerikai féltekén is elindult a GSM térhódítása. Észak-Amerikát rövidesen követte a déli földrészen Chile és Venezuela, majd Paraguay.

A GSM mobiltelefonok mérete és súlya fokozatosan csökkent. Az ingzsebben is elférő készülékek súlya ma már kevesebb mint 100 gramm, ugyanakkor készenléti idejük és szolgáltatásaik száma gyorsan nő. A legújabb típusok több frekvenciasávban is kitűnő hangminőséget biztosítanak, lehetővé teszik az internet használatát, mozijegyvásárlást, parkolás díjfizetését, video- és MMS-képek letöltését.

A GSM-szolgáltatók nemzetközi szervezete és képviselője a GSM Association. A szervezet tagjai GSM-szolgáltatók, GSM alapú műholdas rendszerek üzemeltetői (Iridium, ICO stb.), sőt 1999-től a GSM alapon működő 3. generációs szolgáltatók (UMTS, Universal Mobile Telecommunications System) is a GSM “család” tagjai.

KAPCSOLAT
Megaline Kft. 2012 ©